Valamikor az asszonyok összegyülekeztek, tanácsot tartottak, hogy elmennek a Jóistenhez panaszra, hogy miért nem tudnak járni egyéves korukis a gyermekeik, miért kell nekik annyi ideig csigázódani.
Összeszedték magukat, és mentek, mendegéltek, míg a Jóistenre nem találtak.
- Termtõnk, Atyánk, hol van a Te igazságod? Az állatok kicsinyei mindjárt járni tudnak, mihelyt a világra jönnek: a kiscsirke, a kisliba szalad, a kismalac, a kisborjú lépeget, a kiscsikó is lábra áll.
Mosolygott a Jóisten a bajusza alatt:
- Jól van, ha ez a kívánságotok, legyen úgy ezentúl, hogy a kisgyermekek is járni tudjanak születésük pillanatától, de akkor ti is egyszer párosodhattok egy esztendõben, mint az állatok.
Ój, akkor a sok asszony mint szétszaladt.
- Nem kell nekünk, hogy mindjárt járjon a gyerek! - kiáltották vissza.
- Akkor maradjon minden úgy, ahogy eddig volt - mondta a Jóisten.
Ezért nem tudnak járni a gyermekek csak egyéves koruktól.
