Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor is nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig ma ugyancsak szép darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt abban az időben a híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély lakott benne.
Nagy tudomány volt pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb ember a borbély, mint a generális. A generális egyebet sem tud, csak verekedni. Vagy őt veri meg a másik, vagy ő veri meg a másikat - ezzel vége a tudományának. Annál nagyobb ezermester volt abban az időben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok járásából jövendőt mondani, esőt csinálni, szelet megállítani, fűből-fából orvosságot főzni - ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.
S mivel mindezekben a dolgokban nem volt párja Jakab mesternek - így hívták a kecskeméti borbélyt -, kevélység dolgában se volt párja Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált volna ő mást, csak a főbírót, a tanácsbeli urakat, módos céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szűcsök s egyéb közrendű népek: azoknak a markából hullott borravaló gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak ki marad? Neki maradtak a hajdúk, a targoncások, a koplalósok: ezek rángatták meg a fülét borravaló gyanánt. Ha nagyon jókedvükben találta őket, akkor adtak a feje búbjára egy barackot.
- Nagyot nőj, öcskös, ebben az esztendőben!
Hej, ette is emiatt a kisinas szívét a keserűség, mikor az ő kezében is éppen olyan jól fogott a borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még a vargainasoknak is több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint neki. Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a városon:
- Itt vannak a törökök!
Jakab mester kezéből ijedtében kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a sáskák, s úgy bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül, teremtő istenem?
Hát az lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab mesterhez egy nagy szál török.
- Te vagy-e a kecskeméti borbély?
- Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.
- Szedd össze a szerszámaidat. Recsap basa őkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.
Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba, s egyszeriben ott termett a Recsap basa sátorában. Csupa selyem-bársony ennek még a pokróca is, csupa arany-ezüst a szerecsen szolgák gúnyája.
"No, Jakab mester, úrrá leszel abból a borravalóból, amit itt kapsz" - gondolta magában a borbély.
Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal Recsap basa:
- Nyisd ki a füled, te híres borbély. Ha engem szépen megborotválsz: tied a zacskó arany, megveheted rajta a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.
Jakab mesternek a térde is összeverődött féltiben, ahogy leborult a basa előtt.
- Kegyelmes basa, inkább az öreglegényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb annak a keze, mint a sólyomnak a szárnya.
S nem telt bele egy szempillantás, már akkor otthon lelkendezett Jakab mester az öreglegény előtt:
- Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa őkegyelmességét! Sose láttam olyan finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent ott kapsz. Legyen a tied, barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le előled a tejfölt.
Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig egy ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tőle Recsap basa:
- Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll a bál?
- Semmit se szólt, kegyelmes basa.
- Száz arany, ha szépen megborotválsz; száz pálca, ha megkarcolod patyolat képemet.
Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában kiáltott vissza:
- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a keze, mint a selyem, sebes a járása, mint a szél.
Otthon aztán fülön fogta a kisinast, s keményen rámordult:
- Lódulj, kölyök! Valami török basát kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.
Azzal ő is bebújt az ágy alá Jakab mester mellé, a kisinas pedig bekocogott a basához, aki keményen rákiáltott:
- No, gyerek, hány hét a világ?!
- Mával is kevesebb, basa bácsi - felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep basa állát.
- Megállj, gyerek! Tudod-e, milyen az én szerződésem?
- Majd megmondja, basa bácsi.
- Ha szépen megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged nyírfavesszővel.
- Majd elválik, hány zsákkal telik - felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A hosszú kóborlásában úgy kiverte a Recsep basa állát a szakáll, hogy rossz volt látni; de úgy letisztította azt róla a kisinas, hogy öröm volt nézni. Még csak a keze se reszketett a nagy ijesztegetéstől.
- Ember vagy, öcsém, akárki fia vagy - csapta össze a basa a bokáját -, tiéd az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony mondom neked, megemlegetted volna ezt a napot, ha a Recsep basa orcáját megkarmolászod.
- Nini, basa bácsi - nevetett a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy amelyik percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna a fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktől összeragadt volna.
Recsep basát egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a tábori kürtösével.
- Gyerünk odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni, ahol még a gyereknek is így helyén van a szíve.
Így mentette meg a kisinas Kecskemét városát a töröktől. Jakab mester meg az öreglegény elő se mertek bújni az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek a kisinast tették meg főborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást a jámborok? - Jakab mester beszegődött hozzá öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.
