Móricz Zsigmond: FARSANG VÉGÉN
Régen, egyszer a réten,
farsang végén találkozott
két farkas egymással,
kezet fogtak nagy barátkozással:
- Szervusz, öreg pajtás !
- Nem szervusz most, pajtás !
- Ugyan miért, pajtás ?
- Mert bort ittam, pajtás !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás.
- Mér, pajtás ?
- Mert megvertek,
eldöngettek miatta, jó pajtás !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert legalább farsangoltam,
süteménnyel, pecsenyével
torkig laktam, lakodalomba
nagy vigalomba kedvemre mulattam !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Hej, mert annál többen
lazsnakoltak engem,
mikor részegen
nótába kezdtem:
- Óóó !
- Bóóó !
Édes kedves pajtás !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Azért, mert ládd,
így legalább
a farkas már tudja,
hogy huncut a kutya:
Az csalt oda !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert bõrömön
nem nagy öröm,
hogy újra tanultam,
amit úgyis tudtam !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert legalább
ha megvertek, megvertek,
de legalább ettem-ittam eleget.
Még mostan is dalolhatnék,
fütyülhetnék, táncolhatnék !
Úgy ám, pajtás !
- Akkor sebaj !
- Sebaj, pajtás !
A két farkas kezet fogott,
s jobbra-balra eltávozott.
|
