Móricz Zsigmond: KECSKÉÉK ÉS A FARKAS
Domboldalon kicsi ház, ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg !...
- Jaj de kár - szól Kecske néni -,
énnekem is el kell menni,
vigyázzatok, jó fiaim,
ha nem leszek itthon,
erre jár a gonosz Farkas,
be ne jöjjön titkon.
A két gida megígéri,
s így folytatja Kecske néni:
- Az ajtót jól bezárjátok,
senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak, fehér az én lábam,
majd én ezt bedugom,
hogyha megint hazajövök,
nektek a kulcslyukon.
megérti a két kisgida
s így folytatja Kecske mama:
- Ha valaki dörömbözne,
kiáltsatok, hogy: Nem jössz be !
De ha édesanyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !
Ha bedugom, kinyitjátok,
nem jut be farkas hozzátok !
A gidák ígérik roppant,
Kecske anyó vígan toppant.
De most jön a farkas, s fülel
a kulcslyukon hosszú füllel.
- Megismertek, ha szólok is,
édes nektek a hangom is !
Ezt mondom én majd odakinn:
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !
Megöleli két gidáját,
megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog,
és a bokorban mosolyog !
Kecske néni eltávozik,
és egy cseppet sem aggódik !
Jön mindjárt a Farkas koma,
vastag hangon ezt morogja:
- Anyátok vagyok idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !
A két gida csodálkozik,
ezt a hangot nem ismerik !
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !...
Juj, fekete farkas vagy !
Nem a mi jó anyánk vagy !
Hû ! A farkas ámul-bámul,
az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
hogy a gidákon kifigjon !
Elsiet a szemétdombra,
ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
hogy rászedje a két gidácskát !
Újra zörget a kis házba,
és rákezd a mondókára :
- Itt van anyátok idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !
Farkas koma be is dugja,
a két gida megbámulja,
mit tegyenek, hiszen fehér,
az õ eszük nem messze ér !
Kinyitják neki az ajtót,
benn a farkas gonosz fattya.
Mind a kettõt hamm, bekapja !
És azt mondja: Ej de jó vót !
Magára zárja a házat,
úgy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
a kémény alatt nagy hassal !
Jön a kecskeanyó végre,
zörget az ajtón így kérve:
- Anyuskátok van idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !
Hát morog-dörmög az ordas,
csalogat a gonosz farkas:
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !
Kecske néni megijed,
hát odabent mi lehet !
Meglátja a kulcslyukon,
farkas fekszik a suton.
Friss eszével egyet gondol:
- No, farkas, te csak dorombolj !
Jó helyen vagy kémény alatt !
Evvel a tetõre szaladt,
s két gidától dagadt hasra,
le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak megesett,
hogy a kecske ráesett.
Abb' a percbe kipukkant,
két kisgida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
ásítoztak és szepegtek:
- Anyukám még ne kõts fel,
úgy aludtam, mint a tej !
De bezzeg anyjok örül,
s jár a két fia körül !
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj ?
Egy karcolás sincs, sebaj !
Apjuk is jön, Kecske bátya,
a kipukkant farkast látja.
Elmondják, hogy mint esett.
Kacajnak nincs vége se,
így végzõdik a mese.
|
