Születésnapi újság Ajándék újságok 12 14 oldalas szülinapi újság gólyahír
Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!


Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor (5575)
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg (3028)
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség (3674)
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer (452)
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy (949)
RSS feliratkozás: Festmény Festmény (3325)
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc (593)
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer (646)
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap (1361)
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár (1114)
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver (854)
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak (1805)
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy (429)
RSS feliratkozás: Óra Óra (838)
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség (1275)
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme (1709)
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia (4488)
RSS feliratkozás: Szobor Szobor (661)
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg (1138)
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály (1068)
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak (263)


Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv (1895)
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség (275)
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia (159)
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet (57)
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv (426)
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű (388)
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény (1812)
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD (941)
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv (369)
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv (914)
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár (154)
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm (226)
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat (1665)
RSS feliratkozás: Sport Sport (175)
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv (518)
RSS feliratkozás: Történelem Történelem (586)
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv (565)
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz (254)
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv (620)


Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Nemtudomka

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

Nemtudomka

Gyűjtötte: Erdélyi János


Volt egy időben egy király Sczithiában, honnan a magyarok veszik eredetőket, kinek a felesége néhány esztendő elfolyása után egy Dániel nevű herczeget szült, de ugyanazon éjszakán, nemkülönben órában és perczben egy kancza is megellett a ménesen, s a kis csikót egyenesen a kis Dánielnek ajándékozta a király. A többi között mikor már a gyermek arra való volt, hogy iskolába menjen, szorgalmatosan járt és tanult is, de neki már bevett szokása volt, hogy mikor iskolába ment vagy haza jött, legelső gondja is a volt, hogy megnézze és megsimogassa lovacskáját.


Egyszeri alkalmatosságnál, mikor a királynak el kelle menni háborúskodni, feleségét s gyermekét egy generálisra bízta, aki is alattomban a királynéval szövetségbe jött. Minthogy az asszony félt a gyermek okosságától, úgy egyeztek meg, hogy a generális jól vigyázva járjon hozzája, de a gyermek előtt olyas dolgokról semmit se mutasson. Jól vagyon, hanem mégis tartottak az ő szemességétől, s eltökélették, hogy e világból kivesztik efféleképpen, úgymint: a generális kérdezi a királynétól: te szívemnek szerelme, mely móddal mulasztod ki gyermeked e világból? A melyre feleletül adta: az legkevesebb. Én anyja vagyok, ma tehát éjszaka, amidőn le fog feküdni, de már akkor oda lesz készítve az ágyba egy hegyes tőr, fogok neki hízelkedni, egyszersmind őt csiklantani, ezt pedig ő nem szereti: akkor tehát ő hirtelen megfordul, s agyon szúrja magát.

A kis herczeg bement most is megnézni lovacskáját és igen szomorúnak találta, s magában kezdett hozzá beszélni: ugyan mi bajod lehet te szegény pára? De minthogy a ló a kocsisoktól megszólamlani nem mert, csak leütötte fejét, és úgy is, gondolta magában, iskola után megint eljő hozzám. Iskola után csakugyan beszaladt Dániel az istállóba, bemenetelét se kocsisok, se mások észre nem vették, megsimogatta lovát, és újonnan kezdett hozzá beszélni: ugyan édes párám! Mi bajod lehet tenéked? Hát egyszer csak megszólal a lovacska: én nekem ugyan semmi bajom; ezen szavakra szinte meghidegedett a királyfi. Hát te beszélni is tudsz? Oh, igenis! Hallgasd meg csak panaszimat. Anyád össze Van beszélve a generálissal, és ki akarnak mulasztani e világból; ezzel megmondotta neki, hogyan tartsa magát az éjtszaka.

Ő szót fogadott lovacskájának, nem is vetkőzött le, csak a kanapén szunnyadott, és ott maradt regvelig. Ezen a cselekedetén Dániel királyfinak megdöbbentek az elveszteni akarók, de megint összebeszéltek, és azt végezték, hogy úgy is szereti Dániel az édességeket; tehát kedveért csinált az anyja mennél tetszetősb kis darab czukrokat, méreggel vegyítve.

Másnap Amidőn iskolába akart menni, ismét meglátogatta lovacskáját, ki is mindjárt megszólamlott: ugye kis királyfi, nem végeztek ki e világból, de vigyázz máma, és megbeszélette neki, hogy az édességekből ne egyék. Iskolából haza térve, szokása szerint bement lovához, és az ugyan megint figyelmeztette őt, ki is azt véghez vitte, mert midőn asztalhoz ültek, kevés levest és néhány ételekből jó ízűt evett, de amidőn az édességet elibe adták, kézcsókolással megköszönte, és felkelt az asztaltól, mene tanulni.

Itten szól a generális anyjának: te szívemnek szívszerelme! Tudod-e, mi itt a bökkenő? A király e napokban haza jő, tedd magad beteggé, s mondjad neki, hogy addig fel nem gyógyulsz, míg azon csikónak, mely akkor lett, mikor te a kis Dánielt szülted, nem eszel a májából. Ez a mi akadályunk, nem a gyermek okossága; ha követed tanácsomat, igyekezetünk szerencsésen fog kiütni.

Jól vagyon! Amint ők elvégzék tanácskozásukat, a generális bement a maga szobájába, s a király is megjött az alatt. A királyné mindjárt panaszkodott hites társának, hogy egészséges nem lehet, míg ama csikónak májából nem eszik. Hiszen, lelkem, az legkevesebb! Levágatom, és kívánságodnak eleget tehetünk; hanem várj egy keveset, míg Dániel haza jő, kié a csikó, hogy legalább még láthassa utoljára.

Csönget a király; amint az inas belép, jő Dániel királyfi is; az inast elküldi és mondja Dánielnek: meg kell öletnünk a csikót anyád kedviért. Jól vagyon, édes atyám, de várjon egy kevéssé, míg fölveszem nyargaló nadrágomat. Az okos Dániel fortélyossággal élt és nagy hamarsággal leszaladt a lovához, aki igen nagyon búsult, és megmondá neki, hogy kérje ki atyjától azon szabadságot, hogy utoljára háromszor nyargalhasson körül az udvarban. Annak elvégzése után kérjen egy pohár bort, igya meg atyja egészségéért, azon való örömében, hogy gonoszságukat véghez nem vihették, az anyja és a generális egészségéért is.

Dániel mindenben szót fogadott, amint felhúzta a nyargaló nadrágot, térdre esett atyja előtt, ki megengedte kívánságát, és a lovacskát fölnyergelték. Ő háromszor körülnyargalt, és kapott egy pohár bort, és atyjára köszönté: ez legyen édes atyám egészségéért, hasonlóképen anyám és a vele tartott generális egészségéért azon okból, hogy kívánságokat rajtam nem töltheték elszánt gyilkolással. Ezek elmondása után a lova Dániellel a palotán felül ugrott és elvitte őt heted hét országig.



Midőn a király e szörnyűséget hallotta, megköttette a generálist, és a várnak négy szögletére akasztatta, feleségét pedig a legerősebb tömlöczbe tétette; de minthogy Dániel visszajövetele semmi módon sem történt, feleségét azonban szerette a király, megirgalmazott neki, és kivétette a tömlöczből.

Dániel királyfit a lova egész London városáig vitte Anglia országba; és letette ott egy mezőn ezen kérésnek mondásával: édes gazdám, azért hoztalak ezen országba, hogy ha megtartod szavamat, jövendőben itten király fogsz lenni. Ő megígérte. Azt mondotta neki a lovacska: téged akárki és akármiről fog kérdezni, csak azt add feleletül: Nem tudom. Jól vagyon! Bemegy a városba a királyfi, s egy helyütt meg találják szólítani: Ki vagy? Nem tudom. Honnét jössz? Nem tudom.

És ez mindig így ment, s néhány napokig a városban járkálván, többi között a királynak is tudtára adták, hogy itt van egy igen gyönyörű fiú, ki mindenre azt mondja: Nem tudom. Az semmi! Hozassák ide, szolgáljon az én konyhámban. Amint elhozták a király elibe, megtetszett neki, és kérdezé tőle: hogy hívnak? Nem tudom. Ezzel mindjárt a főszakácshoz adta azon parancsolattal, hogy akármicsoda kárt talál tenni, verni őt nem szabad.

Itten az a bevett szokás volt, hogy minden vasárnap, akire a sor jött, otthon kellett maradni, tüzet rakni, a többinek templomba menni. Nem sokára őt is érte a sor; a többi közt reá parancsoltak, hogy tüzet rakjon és a húst addig feltegye, hogy forrjon. Ő feltette ugyan, hanem hamut is hintett a hús fölé. Amidőn haza jőnek, látják az ő cselekedetét; mit volt tenni, verni szabad nem volt; szidás nélkül vagy azzal, neki mindegy volt, azért kérdezték tőle: miért tette azt? Nem tudom. Kénytelen voltak mindent kivetni és friss húst hozatni mindent újra készíteni, és ezentúl ő Nemtudomkának hivatott.

Nemtudomka többféle károkat tett a konyhában, s kénytelen volt a főszakács ő felségének megjelenteni azon kérésével, hogy méltóztatnék őt máshová tétetni. A kertésznek éppen szüksége volt segítőre, aki vigyázzon a kertre, míg ő valahová ki talál menni. Történt egy vásárnap, hogy a kertész, mint szokás volt elment misére; nem is maradt otthon csak egyik királykisasszony, ki némely fájdalmat érzett tagjain, más a háznál senki sem volt, csak Nemtudomka, akit a meglátogatott és kérdezősködött tőle: mint egészsége, mint van dolga. Nemtudomka mindenekről értelmessé tette őt, hogy meglehetősképpen.

Itten a lovacska elhozott egy kantárt neki és mondá, ha én kellek neked, csak ezen kantárt rázd meg, de oly időben, mikor magad vagy, én mindjárt megjelenek. Már mostanában rázd meg a kantárt. Megrázta és azonnal ott termett egy rézszínű szép ló, és neki való ruha, melyre felült és a kertet sebes nyargalással összevágta, rontotta. Ezt az ablakból jól látta a kisasszony, de mindazonáltal senkinek se szólt felőle. Amidőn ezen megtette, egyet rázkodott Nemtudomka lova, és megváltozott és elment, ő pedig az istállóban teknő alá bújt féltiben, a kantárt jól eltette, hogy senki rá ne találjon.

Jól vagyon! Haza jő már most az öreg kertész, látja ezen romlásokat, kiabál: ilyen adta, teremtette! Hol vagy Nemtudomka? Majd adok én neked jól vigyázni. De az ablakból intett a kisasszony, hogy meg ne verje. Csak kiált reá, de minthogy megláttá lábait a teknő alól, mondá: gyére ki, Nemtudomka! Miért nem vigyáztál jobban? Nem tudom! Csak még egyszer ilyen kárt tégy, majd adok én neked. Nem tudom, volt mindig a felelet.

Nagy nehezen aztán egy héti munkával összeigazgatták a kertet, majd oly rendbe s állapotba hozták, mint régente volt. Megtudta a király is, hogy az alatt esett, míg templomban voltak, hogy Nemtudomka nem vigyázott, más pedig nem volt itthon. No! Isten neki mondá a király, csakhogy megint helyre hoztátok.

Jövő vasárnap megint elmennek misére, kivéve Nemtudomkát és a királyleányt, ki magát betegnek tetette, mivel gondolta, hogy megint fog valakit nyargalni látni. Jól vagyon. Amidőn már mind elmentek, fertály óra múlva Nemtudomka megrázta kantárját. Azonnal ott termett ezüst színű formában kedves lova. Most kétszeresen rútabbul elcsúfította a kertet, mint első vasárnap. A királykisasszony csak az ablakról nézte, és fájt neki azon lovon ülő szép ifjúért a szíve. Azután leszállott Nemtudomka a lóról, megrázta magát a ló, elváltozott, elment, ő pedig elbújt az udvarban.

Hazajövetelkor majd hogy a guta meg nem ütötte a vén kertészt. Meglátja Nemtudomkát: várj, te gazember! Majd adok én neked vigyázást; de ő szokás szerint felelte: Nem tudom. De ilyen adta, szedte, vette! Majd tudom én, csak kezembe kerülj.

A kertet ismét nagy nehezen felékesítették, de hármadik vasárnap, amidőn Nemtudomkát kivéve, a templomba mentek, de igaz! A királykisasszony megint betegnek jelentette magát, gondolta, hogy talán megint eljő az a szép ifjú. Alig hogy elmentek misére, megrázta kantárját és ott terem Nemtudomka lova aranyszínű szőrben; ő is felült arannyal tündöklött szép ruhájában, és úgy összerontotta azon kertet, hogy nem egy hamar lehetett megcsináltatni. De ezt nem nézte betett ablakon által a királykisasszony, hanem kinyitotta az ablakot, és kikönyökölve nézte a szép ifjút. Ezt megpillantja Nemtudomka, oda ugrat egyenesen be az ablakon hozzája, és megcsókolja kezét, de semmit nem beszélt.

Erre azt mondja a királykisasszony: szólalj meg már egyszer, látom én, hogy te tudsz beszélni, csakhogy nem akarsz. Ezzel kiugratott, és leszállt az istállónál, lova elment, ő pedig fel s alá sétált az udvarban. Jól tudta a királykisasszony, hogy ez valami különös ágból veszi eredetét, de valamin aggódik, amiről se tesz legkisebb említést; ő meg betegnek csak tetette magát, s mostanában igazán fájt szíve. Hazajőnek a templomból, látják ezen iszonyú nagy kárt, kérdezik Nemtudomkát: ki tette? Nem tudom. Miért nem vigyáztál? Nem tudom. Erre megfogták és meg akarták verni, de minthogy mindenre azt mondá: Nem tudom, azt gondolták, hogy bolond és elengedték neki a büntetést.

Egyszer azt mondja leányainak a király: nézzünk utána már egyszer, hogy férjhez mehessetek, különben megvénültök. Itt a király mindenféle országbeli királyfiakat és fényes születésű ifjú nemzetségeket felszólít azon okból, hogy a melyikbe leányai belészeret, legyen bár az akár kicsoda, hozzá adja feleségül. Kevés idő múlva megérkeztek, kisasszonyai válogattak; a két első csakugyan királyfiakat, de a harmadik testvér egyiket sem kedvelte, hanem így szólott: minthogy édes atyám megengedte, hogy akár szegény, akár gazdaghoz mehetek férjhez, hívassa mind, aki csak udvarunkban lakik.

Itten e parancsolatra valamennyien megjelennek, de egyiket sem választotta, hanem kérdezte: senki sincs már más az udvarnál? Van, de abba csak belé nem szeretsz: Nemtudomka. Jőjön fel. Amint feljött és a szobába lépett, kérdezi a királykisasszony: hogy hínak téged szép ifjúm? Nem tudom. Erre megcsókolta Nemtudomkát. Én szívemnek szívszerelme, én a tied, te az enyém. Ezen valamennyien csudálkoztak; de mit volt tenni, atyja nem akarta megváltoztatni szavát, és így megesküdtek mind a hárman.


Midőn már vigadtak a mulatságban, Nemtudomka semmit se beszélt, hanem lejött szobájába; de észrevevén, hogy hibázik, leküldenek hozzája, hívatják, de ő csak azt mondja: Nem tudom. Már elmúlt a lakodalom, és javasolták a királynak, hogy szégyenökre ne essék, csináltasson Nemtudomkának deszkából házat a palota előtt; lakjék ott feleségével egyetemben, ami úgy is lett. Egyszer a két ifjú király, úgymint a Nemtudomka sógorai, vadászni mentek, s hívták őtet is. Nem tudom. Hiszen majd tudjuk mi, te vén bolond, és elmentek. Nemtudomka is megrázta kantárját, anélkül, hogy valaki látta volna és megjelent lova réz ruhával egyetemben és eléjök vágtatott, mintha már visszajőne a vadászatról. Ezek amidőn meglátják: ugyan ki lehet ez a királyfi? Valami külső országbeli herczeg; még a ruhája is csupa réz. Honnét jő uraságod, nem jőne vissza vadászni? Én már elvégeztem a magamét, és mutatja nekik az arany vadkacsát, hogy mit visz. Ennek látására egymás szemébe néznek és mondják egymásnak: vegyük meg tőle, ha eladja: nagy böcsületet nyerünk mi ezzel. Kérdik őt: miért adná azt az úr minékünk? Pénzért nem, felelé, hanem ha nekem adjátok azt a két gyűrűt, melyben esküdtetek. – Egy kicsit gondolkoznak s mondják: adjuk oda, hiszen majd csináltatunk másat az aranyművesnél. Odaadták és kérdezék: ki lenne személye? Én a deszkavári király fia vagyok. Ezzel elbúcsúztak és örömükben elnyargaltak; Nemtudomka pedig megelőzvén őket, felöltözött más ruhájába, és kiállt az ajtó elé. Hát egyszer jőnek és mondják: látod, sógor, Nemtudomka, miért nem jöttél; látod, mit vadásztunk. Nem tudom. De tudjuk mi, szamár! Ezen megőrült a király, minthogy ebben az országban affélét nem is látott.

Másnap megint kimentek volt, ismét hítták őt: gyere sógor, vadászni. Nem tudom. A másik azt mondja: hagyj békét annak a bolondnak. Nem tudom. Ők elmentek. Nemtudomka megint megelőzte őket ezüstszőrű lovával, és magán is azonféle ruha ékeskedett. Amidőn megszemlélték őt, egyik azt mondja: ez a tegnapi királyfi, a másik mondja: nem az, mivel az rézruhában volt. Megszólítják nem jőne-e vissza, vadászni. Nem, mivel már én elvégeztem, és mulatja nekik az arany szarvast. Ők ezt igen megszerették és kérdik: miért adná el nekünk. Barátim, nem egyébért, hanem ha ezen arany gyűrűt homlokotokra hagyjátok sütni.

Egymás szemébe néznek; ámbátor fájni fog, de a haj alatt senki se látja. Azonnal oda sütötte, nékik pedig szívökre szolgált ugyan, de az öröm miatt nem igen érezték, és megint kérdezék: kihez volna szerencséjők. A deszkavári király fiához. Ezzel elbúcsúztak, elmentek; Nemtudomka újonnan megelőzte őket, és kiállt a kapuba, közönséges ruhájában. Amidőn megjöttek csúfolták őt; látod, mit vadásztunk! Nem tudom. Mivel nincs eszed. Nem tudom. A király most százszortább megörült.

Harmadszor is, midőn kimentek volt, hítták sógorukat, de csak „Nem tudom.” felelettel hagyta őket; aki is eleikbe lovaglott aranyszőrű lovával és olyanféle ruhában. Amidőn meglátták, azt találták mondani: ez megint a deszkavári király fia. Amidőn már jól közelgetett, csakugyan reá ismertek és kérdezik tőle: honnan jőne! Vadászatról. Hát mit vadászott! Oh, igen szép gyönyörű arany túzokot. Ezt amidőn meglátták, majd meghaltak érette, és újonnan kérték tőle. Odaadom ezt is, de csak ha az akasztófát hátatokra hagyjátok sütni. Azok gondolták ugyan, hogy fájni fog, de nem látja senki, s reá hagyják sütni, amint meg is esett. Itten haza lovagoltak a szép állattal, ha jóformán megszenvedtek érte, nagy dicsekedéssel is mentek a király elibe, ki még jobban megörült, mint a többi vadaknál.

Nemtudomka pedig, amidőn elváltak egymástól, leszállott lováról, ki neki három tarisznyát adott: mivel most nem sokára háborúja fog lenni feleséged atyjának Kukoricza Marczi királlyal, és amidőn látni fogod, hogy igen veszt, rázd meg a kantárt, el fogok én jőni, és mi ösmeretlenül megyünk az ő segítségére. Az első zacskónak az a tulajdonsága vagyon, amidőn akarod, mindenféle katona jő belőle; a második akármennyi muníczióra van szükséged, megadja; a harmadik pedig élelmet, amennyi csak kívántatik.

Amidőn elvégezték beszédőket, ő a maga ruháját felölté és hazament; már akkor mindenütt keresték, hogy hová lehetett, kérdezi a felesége és többi sógorai: hol voltál Nemtudomka? Rossz hír vagyon; háborúnk lesz. Nem tudom. Más nap jött a parancsolat, hogy regvel a csata kezdődik. Ilyen formán el kellett készülni és rendelt órára kiment a két ifjú házas király is. Amint hadakoztak, Kukoricza Marczi úgy megverte a király népét, hogy az országból is majd kiverte. Hazajövetelkor az egész udvar szomorúságban volt, kivált Nemtudomka felesége; mivel mindig gondolta: mit csináljon ezzel a boldogtalannal, se beszélni, se mást nem tud; és kérdi őt: lelkem, mit csináljak én már mostanában, ha elveszti országát atyám, hogy éljünk? Nem tudom; és mindig örült Nemtudomka; megfogta felesége kezét s atyja háza felé húzta, ahol éppen vacsoráltak, és csudálkoztak az ő megjelenésükön, holott soha sem szoktak eljőni ebédre, annál inkább vacsorára; és mutogatta kezeivel, hogy itt akar vacsorálni feleségével együtt; nagyon is szívesen fogadták, mivel soha sem látták ilyen jó kedvét.

Vacsora közben megszólal egyik sógora: nem tudom, minek örülhet Nemtudomka, holott inkább szomorkodni kellene. Ezen szavakra felugrik és botját felkapva, örömmel teljesen kiabálja: nem tudom, és forgatja botját, vág vele mindenfelé és csúfolja őket mutogatással, hogy mit félnek, ekkor megütötte mellét és mutatott az egekre ilyen mondással: Nem tudom. Felesége és ő felkeltek, megcsókolták atyjok kezét, ki-ki haza ment aludni. Csudálkozott mindenki az ő víg napján. Korán regvel mind az utczákon állottak fegyverben; két sógora általugratott Nemtudomkához a palotából és hívták: gyere sógor, verekedni, tegnap úgyis eleget vágtál. Ő szomorúvá tetette magát, és mondá: Nem tudom. Midőn a többiek már jó messzi mentek a katonasággal, megrázta kantárját; itt termett mindjárt az ő jó lova. No! Édes gazdám, meg vagy szabadítva, megtartottad szavadat; ezentúl szabad már beszélned. Ki-ki gondolhatja, mely örömére volt Nemtudomkának ez a szó. Lovát bevezeti udvarába, beszalad feleségéhez ezen mondásokkal: No, angyalom, szép feleségem, ne félj már többé, és ne is szomorkodjál; minden jól fog végződni.

Felesége igen megőrült, de megtiltotta neki, hogy felfedezze még atyja előtt is, hogy ő beszélni tud és háborúba megy. Előtte pánczélos ruhát öltött, lovára felült, megcsókolta őt és elment. Alig hagyta el a várost, a tarisznyát megfordította és annyi katonaság lett egyszerre, hogy csak szörnyűség volt; közelgetett mindig odább, és épen akkor már agyonverte Kukoricza Marczi az ő felesége atyját, ki midőn látta, hogy hátulról is jó egy sereg nagy futással, még jobban megijedt; de Nemtudomka fehér zászlót küldött előre, hogy az ő segítségére jő. A király mindjárt eleibe szaladott, hogy kihez lenne szerencséje, és mint érdemlette meg ezt a nagy barátságot. Én vagyok a deszkavári király fia; többire leszen még szerencsénk beszéleni; addig is megcsókolták egymást.

Az elfáradt katonák hátraküldetvén, a magáét vitte előre Nemtudomka és mikor már két óráig viaskodtak, tetette magát, mintha megsebesült volna. Csizmáját keresztül szuratta, és vért öntött belé. És úgy színlette, mintha észre sem vette volna. Ezzel hátra szaladott, s mondja: No, kedves ismeretlen király, ne búsuljon részünkön lesz a győzedelem. Egyszer csak azt mondja a király: deszkavári királyfiú! Meg van maga sebesítve. Hol? A lábán és vér is fut belőle. Kérem tehát, adja ide nyakáról kendője felét, hogy kössem be. Hátha ingét kérte volna, nem adta volna oda? Azután megint elment a viaskodás piaczára, és Kukoricza Marczi királyt egész országáig verték, sok adóra kötelezték, melyet sokáig fizetett is.
Itten elmúlt a háború, a deszkavári királyfiút hítták magokkal embereivel egyetemben, hogy annál inkább meghálálhassák szívességét, de ő megköszönte, hanem el fog menni úgymint más nap; amint elbúcsúztak egymástól, ő mintha pihentetni akarta volna katonáit, leült, s mikor amazok messzire haladtak, zacskóba hajtotta katonáit, maga frissen hazament, lova eltávozott, ő pedig levetette pánczélos ruháját, fölvette a mindennapit, és feleségével beszélgetett, tudtára adván mily szerencsésen lett vége a harczolásnak, s kérte, hogy csak senkinek semmit se szóljon, hogy tegyen először megérdemlett csúfolódó tréfát sógorain, hogy ő legyen víg, de semmit ne beszéljen.

Arra is megtanította feleségét, hogy említse: nem hiába mutogatott az egekre Nemtudomka; nem hiába örült, de örömre is vált a mi szomorúságunk; más különben kérdezze sógorait: micsoda vitézséget vittek véghez, és miért nem vitték el Nemtudomkát erővel is harczolni, legalább meg tanult volna ott beszélni. Itten hallják a muzsikaszólásokat, kimegy Nemtudomka az ajtó elé és nagy szomorúan nézi őket; két sógora reá kiált: No, te ingyenélő, mért élsz a világon, ha csak mindig itthon henyélsz; lásd, mi veszekedtünk és erőnk által mindeneket meg is nyertünk. Nem tudom.

Estve nagy mulatság adatik, ahol mindenféle nagy, és kis urak megjelentek az udvari személyekkel egyetemben. Itten mindnyájának kedve volt; Nemtudomka egyszer csak kiszökött és elment haza; háza körül felállította katonáit, ágyukkal együtt, őrzésképpen. Ez alatt Nemtudomka felesége meghasználta a feltett kérdéseket; de azért csak a két sógorát dicsérték, hanem mikor arra kellett felelniök, miért nem vitték el Nemtudomkát, azt mondják nagy fitykén: bolondot vinni oda, az is gondolat! Most, hogy ő nem volt a szobában, utána küldtek egy fő generálist; de amidőn generálisuram meglátta a sok fegyveres katonát, visszaszaladt és jelenté, hogy oda követségképpen volna jó menni, ki tudja, mi van a dologban.

Mindjárt néhány katonával bement hozzá és azt mondja: a király hívatja, jöjjön fel hozzá. És megszólamlik: tőle, mint atyámtól nem érdemlem, de addig föl nem megyek, míg ő maga le nem jő hozzám. A király lement, de már akkor elveszett onnét a sok katonaság, ő pedig letérdepelve várta őt, úgymint a királyt, kezét kérte, megcsókolta és fölkelt. Köszönöm édes atyám megalázódásodat; és felöltözött bíboros bársonyos királyi ruhába, és kérte atyját, hogy a többiek előtt mutassa be. Itten mindegyik csudálkozott, hogy oly szép fiú volt, és hogy megszólamlott, felesége a többi előtt megcsókolta.

Mostanában beszéltek a deszkavári király fiáról, hogyha az nem lett volna, elvesztünk volna. Ő pedig kérdezi: ösmerik-e ezen kezkenőt? Oh, igen is. No, tehát nem kell már keresni őt; én azért neveztem magamat úgy, mivel deszkaházban laktam; és mutat két aranygyűrűt, ki ösmerné el magáénak. A két királyleány mindjárt, egyik is másik is azt mondja: enyém. No, tehát hogy megösmerjék a ravasz erkölcsű embereket, két szemtelen sógorom adá nekem az arany vadkacsáért, mit, ha nem hisznek, nézzék meg a homlokukra sütött bélyeget; sőt még az utóbbi két vadállatért az akasztófát sem szégyenlék hátokra süttetni. Ezt mindjárt megvizsgálták és valósággal úgy találták. Nem volt itten többé oly kedves ember, mint Dániel, a született királyfi, más néven: Nemtudomka; kinek is a felesége atyja általadta mindjárt az országot, és megkoronáztatta London városában. Két sógora elveszté a régi becsületet, ő szerencsésen élt feleségével egyetemben, és a lovat magának örökre megtartotta.
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Beazonosítás, és értéke után szeretnék érdeklödni II Vh. D.R.G.M Machette
Mennyit èrhet?
Mennyit érhet antikvár, régi könyvem?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Etkeszlet
Kerámia jelzés, azonosítás
Ékszer beütés
Festő nevének megfejtése
Segitség kérés!
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrisebb hírek:
További hírek >>
Legfrissebb fórum témáink:
Beazonosítás, és értéke után szeretnék érdeklödni II Vh. D.R.G.M Machette
Mennyit èrhet?
Mennyit érhet antikvár, régi könyvem?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Etkeszlet
Kerámia jelzés, azonosítás
Ékszer beütés
Festő nevének megfejtése
Segitség kérés!
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© 2017 Antikrégiség.hu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei