Vert visz veretlent
Palóc népmes
Összebeszélt egyszer a róka meg a farkas.
Azt mondja a róka:
- De jó volna valahol jóllakni!
- Bizony jó, én is éhes vagyok.
- Tudod mit? Én tudok egy helyet, ahol lagzi lesz.
A komrának a falát kaparjuk ki, nem olyan erős fala van,
kaparónk egy lyukat rajta.
- Jól van, akkor vezess! - mondja a farkas.
Odalopakodtak a lagzisházhoz, kapartak is lyukat.
- Várjál, először én menek be, mert kisebb
vagyok!- mondta a róka.
Bement, jóllakott.Utána a farkas következett, dehát ő
nagyobb csitlást csinált, nagyobb zörgést.
Meghallották a lagzisok, hogy valami van a komrában.
Mentek aztán, jól elhusángolták a farkast. Szegény
farkas még enni se tudott, isgyi-usgyi, kiszaladt a lyukon.
A róka akkor mán a kender pozderváján nyögött.
Nem volt semmi baja, mégis azon nyögött.
Azt mondja neki a farkas:
- Éj, róka koma, mi bajod van?
- Jaj, nagyon megvertek! Hallod-e, hogy csörög a csontom?
Közben verte a farkával a pozdervát.
A farkas meg szánta a rókát.
- Jaj, engem is megvertek, de te még betegebb lehetsz,
mint én, mert a te csontod nagyon csörög. Gyere, ülj a
hátam ra aztán meneküljőnk, mert ha utánónk gyönnek, mind
a kettőnköt agyonvernek!
A róka felmászott a farkas hátára, és mondogatni kezdte:
- Vert visz veretlent.
Azt mondja a farkas:
- Mit beszélsz te, hogy vert visz veretlent?
- Hát csak azt beszélem, hogy vert visz veretlent.
A farkas erre méregbe gurult, levágta a rókát a földre,
hogy az csak úgy nyögött.
- Nincs neked semmi bajod, az anyád erre-arráját,
te engem bolonddá tettél!
Azóta nincsenek ők jóban együtt, mert bolonddá tette a
róka a farkast.
Domaháza, 1981
|
