Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.) magyar festőművész.
Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét.
Életpályája:
Lényegében autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szegénység laka című képét a Műcsarnokban. A budapesti Mintarajziskolában tanult két félévet, 1900-1901 közt, mesterei Balló Ede és Lóránfi Antal voltak. 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton.
Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek (például Giotto, Botticelli, Alessandro Mascagno). Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es évek közepétől jelentkező vízióinak megfestése a szürrealizmus előfutárává avatják (A halál sziklája c. olajfestménye, Az ópiumszívó álma).
Első gyűjteményes kiállítását az Uránia műkereskedésben mutatta be Márffy Ödön képeivel együtt 1907-ben. 1908-ban kapta meg a Ferenc József díjat, mely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola festőivel, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos képeivel.
Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott, 1905-ben a Thália Társaság (Lásd: Alma Tadema: A láthatatlan kormányos c. színművéhez), 1912-ben az Új Színpad számára készített díszleteket és jelmezeket (Strindberg: Hattyúvár c. színművéhez).
Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség. Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta c. akvarellje[1] 1903-ból, e művét egyszerűen Paolo és Francesca címen emlegetik.
A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppan, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. Festészetének véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága.
Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak, 12 képét őrzi a székesfehérvári Deák Gyűjtemény. Őriz tőle alkotásokat a Janus Pannonius Múzeum Pécsett és a miskolci Herman Ottó Múzeum.
Kiállítások (válogatás):
1907 Első gyűjteményes kiállítása, Uránia műkereskedés, Budapest (Márffy Ödönnel) 1908-1910 a MIÉNK tárlatai, Budapest, Nagyvárad 1911-ben Nagyvárad, Temesvár 1912 Rónai Dénes fotóművész műterme, Budapest; Szeged; Békéscsaba; Orosháza; Temesvár 1916 Nemzeti Szalon 1918 Ma csoport kiállítása 1922 Ernst Múzeum, gyűjteményes kiállítás 1936 Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1947 Emlékkiállítás, Bibliotheca Officina 1966 Emlékkiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1986 Emlékkiállítás, Kecskemét; Szekszárd 2008 Gyűjteményes kiállítás, KOGART Ház[2], Budapest
Jelentősebb képei (válogatás):
1903 Mária jegyessége (olaj, vászon, 43 x 52,5 cm; magántulajdonban) 1903 Önarckép (olaj, vászon, 46,5 x 36,5 cm; magántulajdonban) 1903 Paolo és Francesca (akvarell, ceruza, papír, 35 x 25,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) (1903 körül) Emília (olaj, vászon, 36 x 22,5 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc (1904 körül) Rokokó (olaj, vászon; magántulajdonban) 1906-07 Varázslat (olaj, vászon, 86 x 63 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1907 Dante találkozása Beatricével (olaj, vászon, 70,5 x 100 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1907 Zarándokok hazatérése (olaj, vászon, 96 x 106 cm; magántulajdonban) (1908 körül) Eksztázis (olaj, lemezpapír, 74 x 53 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs) 1908-12 Kalapos önarckép (olaj, vászon, 46 x 32 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1909-11 A bolond és a katona (olaj, lemezpapír, 33 x 25 cm; magántulajdonban) (1910 körül) Várostrom (olaj, vászon, 52,5 x 42 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs) 1910-12 Fiatal nő rózsafával (olaj, vászon, 116 x 40 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs) 1910-13 A mulatt férfi és a szoborfehér nő (olaj, vászon, 67 x 47 cm; magántulajdonban) (1911-1912) Vasárnap délután Comóban (olaj, lemezpapír, 102,5 x 69 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1912 Szláv jósnő (olaj, vászon, 145,5 x 46,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1912 Transcience (olaj, vászon; magántulajdonban) 1912 Golgota (olaj, vászon, 100 x 64 cm; magántulajdonban) 1912-15 Kalapos férfi és gyászkendős nő (olaj, vászon, 70 x 49 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1913 Régi kert (olaj, karton, 69 x 51 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1913-18 Az ópiumszívó álma (olaj, vászon, 163 x 92,5 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs) 1914 Rózsalovag (=Chevalier aux Roses) (olaj, vászon, 170 x 103 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Társasági tagság:
Ma körének tagja Díjak [szerkesztés] 1908 Ferenc József-díj
Emlékezete:
Gulácsy Lajos síremléke (Budapest, Farkasréti temető, Hv20-1-71). Borsos Miklós alkotása.Juhász Gyula Gulácsy Lajosnak című versében emlékezik barátságukra. Gulácsy Terem, Szeged 2005-ben Bereményi Géza forgatókönyvéből Tóth Tamás rendező Na’Conxipán címmel tervezett filmet Gulácsy Lajos életéről. Tarka képzelet: A virágünnep vége - Gulácsy álmai (Groó Diana filmje) 2006. Virágünnep: Vaskakas Bábszínház, Győr (rendezte: Szabó Attila) 2007. Gulácsy Lajos Na'Conxypan írásaiból.
Források és jegyzetek:
Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Budapest : Fekete Sas Kiadó, 2007. 334 o. ill. ISBN 9789639680111 Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Gulácsy Lajos, lásd 131-132. o. ISBN 9638477660 ^ ceruza, papír, 35 x 25,5 cm ^ KOGART=Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.) magyar festőművész.
