Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. március 8. – Budapest, 2005. január 9.) magyar festő és grafikus.
Életpályája:
1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget Piet Mondriannal, Beöthy Istvánnal, Jean Arp(Hans Arp)-pal, André Bretonnal és Max Billel is. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg.
Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. Az 1940-es évek elejétől ő is nonfiguratív képeket kezdett festeni.
1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapest, azonban még abban az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget.
Több, mint húsz éven keresztül fizikai, majd műszaki munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa. Fellépő betegsége miatt azonban végül nyugdíjazták, ekkortól nehéz anyagi körülmények között ismét a festészetnek élhetett.
Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1971 után többször járt Nyugat-Európában, 1973-ban körutazást tehetett Afrikában is.
Külföldi kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Művészeti Akadémia tagságát is megkapta.
13 képét őrzik a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott.
Művei:
1947 Fények és árnyékok (olaj, vászon, 60 x 80 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. március 8. – Budapest, 2005. január 9.) magyar festő és grafikus.
