Kmetty János (Miskolc, 1889. december 23. – Budapest, 1975. november 16.[1]) magyar festő és grafikus, főiskolai tanár. A magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége.
Élete, munkássága:
A festő 12 éves koráig a család Miskolcon élt, majd Kassára költöztek, Kassán Halász-Hradil Elemérnél kezdett rajzolni, majd Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, majd Ferenczy Károlynál is. Mindhárom mestere Hollósy Simon tanítványa volt.
1911-ben látogatott először Párizsba, ott a Louvre-ban mindent, de főleg a reneszánsz festészetet tanulmányozta. Nagy hatással volt rá Neuillyben a Pellerin-gyűjtemény, benne elsősorban Paul Cézanne 60 db. képéből álló kiállítása. A kortárs párizsi kubisták, főleg Picasso munkáit tanulmányozta. Hat hónap múltán Kmetty hazajött Budapestre, s szorgalmasan festett, első munkái a kubizmus hatásait mutatják (Koncert, Első önarcképe), ezért a 20. század elején őt tartották az első magyar kubista festőnek.
Pályakezdése szorosan kötődik a Kassák Lajos által szerkesztett Ma irodalmi és művészeti folyóirathoz, sok barátja volt az aktivisták körében, majd a két világháború közt a KÚT képzőművészeti kör egyes tagjaihoz is barátság fűzte, s természetesen a kecskemétiekhez és a nagybányaiakhoz. Számos alkotó hazai művészre hatással volt Kmetty modern felfogású alkotói munkája, kivált a két világháború közt.
Művészetében a cézanne-i hagyományok folytatója. Életműve egyenletes, a megtalált puritán formanyelv és témakör megbízható alkalmazása és közreadása. Képeinek fő eleme a szerkezet, kubisztikusan tagolt formáit hangsúlyozott kontúrok fogják közre. Kmettynek a kubizmus felé hajló, de mindig racionálisan szerkesztett megoldású munkái igen erőteljes forma összegfoglaló készségről tanúskodnak. Mint grafikus is jelentékeny, különösen erőteljesek rézkarcai, amelyek javát albumban is kiadta 1920-ban.
Nyaranként a Kecskeméti művésztelepre, később Nagybányára, majd Szentendrére járt festeni. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, tanítványai közül ma már sokan híres művészek. A magyar festészet és festőmesterek egyik jelentős egyénisége.
Tanítványaiból:
Gyulai Líviusz
Ircsik József
Kocsis Imre
Kondor Béla
Melocco Miklós
Kollektív kiállításai (válogatás:
Nemzeti Szalon (1917)
Belvedere (1922)
Tamás Galéria (1929) ; (1931)
Herman Ottó Múzeum (1975)
Gyűjteményes kiállításai (válogatás) [szerkesztés]
Fényes Adolf-terem (1960)
Katona József Múzeum, Kecskemét (1977)
Műcsarnok (1977)
Műveiből:
Kmetty: Be! c. plakát alakjáról készített ólommetszet dúc fotója, Kozma János munkájaFák (Városligeti táj), (1911 körül) (olaj, vászon, 66 x 85 cm) (MNG)
Önarckép (1912) (papír, kréta, 852 x 604 mm) (MNG)
Kecskemét (1912) (olaj, vászon, 92 x 72 cm) (MNG)
Palettás önarckép (1912) (olaj, vászon, 91 x 79 cm) (Városi Képtár, Székesfehérvár)
Mennybemenetel (1913) (olaj, vászon, 49 x 35 cm) (MNG)
Hegyi beszéd (1916-17) (olaj, vászon, 45 x 55 cm) (magántulajdonban)
Nő pohárral (1916) (olaj, vászon, 66 x 53,5 cm) (JPM)
Két álló női akt drapériával (1918 körül) (olaj, vászon, 100 x 75 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Koncert (1918) (olaj, vászon, 80 x 100 cm) (MNG)
Be! c. plakát (1919)[2] (A Vöröshadseregbe való belépésre mozgósító plakát).
Kék csendélet (1924) (Olaj, újság-applikáció, kartonon, 59×54 cm) (magántulajdonban)
Sárgatányéros csendélet (1928) (olaj, vászon, 29 x 34 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Lilakalapos önarckép (1929 körül) (olaj, vászon, 51 x 41 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Nagybányai utca (1930 körül) (olaj, vászon, 100 x 60 cm) (Herman Ottó Múzeum)
Önarckép (1930) (olaj, vászon, 49 x 77 cm) (magántulajdonban)
Nagybányai vázlat sétáló figurával (1932) (olaj, vászon, 75 x 48 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Gitáros csendélet (1932) (olaj, vászon, 100 x 35 cm) (Türr István Múzeum, Baja)
Nagybányai részlet (1932) (olaj, vászon, 75 x 48 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Szentendrei görbe utca (1940-es évek) (olaj, vászon, 53 x 71 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Sárgakalapos önarckép (1965) (olaj, farostlemez, 77 x 51 cm) (JPM)
Szentendrei idill (1969) (olaj, farost, 42 x 28 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Hármas üvegablak I-II-III. (1972-73) (üveg, 87 x 27 cm ; 95 x 30 cm ; 89 x 28 cm) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Irása:
Kmetty János (1889-1975): Kmetty János írásai : festő voltam és vagyok.[3] Budapest : Corvina, 1976. 82 o. 48 t. ISBN 9631310795
Díjai:
Szinyei-díj (1943)
Kossuth-díj (1949)
Érdemes művész (1959)
Kiváló művész (1965)
Kmetty János (Miskolc, 1889. december 23. – Budapest, 1975. november 16.[1]) magyar festő és grafikus, főiskolai tanár. A magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége.
