Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.
Jelentősége:
A 20. század második fele magyar művészeti életének egyik legjelentősebb, ugyanakkor – főleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplője volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.
Élete:
1951-1956 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Harmadéves koráig a festő szakra, majd miután harmadéves korában „alapvető szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetően a grafika szakra. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.
Kondor Béla sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/9-1-1/2.Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítása volt.
41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.
Munkássága [szerkesztés]
Kondor művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenőleg izgatta minden előzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelőerővel, bravúros technikával fejezte ki egy illúziókat vesztett és illúziúktól menekvő nemzedék rend utáni vágyát”.[1] Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
Verseit költő kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.
Főbb művei:
Apokalipszis bábokkal…(1956)
Emberpár (1959)
Késes ember (Gyilkos) (1959)
Menedéket! (1959-1960)
A műtücsök felbocsátása (1960)
Jónás (1963)
Darázskirály (1963), Magyar Posta 2004-ben kiadta 77.Bélyegnap alkalmából
Pléhkrisztus (1964)
A géprepülés géniusza (1964)
Blake illusztrációk (1964-1965)
Szt. Antal megkísértése (1966)
Szt. Margit legendája (falikép, 1968)
Plakát (1968)
Itélkező (Késes angyal) (1969)
Űrhajósok (1970)
Krisztus I. - II.- III. (1971)
Balatoni emlék (1971)
A szentek bevonulása a városba(1972)
Gyilkosság az Olympián (1972)
Ezékiel (1972)
Szárnyasoltár Dózsa emlékére (1972)
Az Angyal megjelnik Lóthnak (1972)
Szárnyas farkas
Csokonai
Az öreg király
Kolostoralapítás I. - II.
Jeruzsálem pusztulása
Jelentősebb kiállításai:
1958 - Luganoi Nemzetközi grafikai kiállítás
1960 - Önálló kiállítás a Fényes Adolf teremben
1962 - Miami-i és a Floridai Múseum of Modern Art kiállítása
1963 - Párizsban a fiatal művészek biennáléja
1963 - Miskolci II. Grafikai Biennálé
1964 - Önálló kiállítás a székesfehérvári István király Múzeumban
1964 - Önálló kiállítás a budapesti Dürer-teremben
1964 - Önálló kiállítás a szabadkai Városi Múzeum Szalonjában
1964 - Tokioi IV Nemzetközi Grafikai Biennálé
1965 - Miskolci III. Grafikai Biennálé
1965 - Sao Paolo-i VIII. Biennálé
1965 - Önálló kiállítás a budapesti Ernst Múzeumban
1967 - Bécsi Collegium Hungaricum kiállítása
1968 - Velencei XXXIV. Biennálé
1970 - Önálló kiállítás a budapesti Műcsarnokban
1972 - Kiállítás a budapesti Dorottya utcai teremben
1973 - Kondor Béla Emlékkiállítása - Tihanyi Múzeum, 1973. (fél évvel a halála után, az első gyüjteményes tárlat)
1974 - hagyatéki emlékkiállítás a budapesti Magyar Nemzeti Galériában
1975 - hagyatéki emlékkiállítás a Miskolci Galériában
1975 - Kiállítás a szentendrei Művésztelepen
1975 - Kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeumban
Verseskötetei:
Boldogságtöredék (1971)
Jelet hagyni (1974)
Angyal a város felett (1984)
Díjai, kitüntetései [szerkesztés]
Derkovits-ösztöndíj (1959)
Országos Grafikai Biennálé nagydíja (1963)
Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja (1965)
Luganoi Grafikai Biennálé külön meghívottja (1966)
Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja (1970)
Munkácsy-díj (1971)
Kossuth-díj (posztumusz, 1990)
Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.
