 Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) magyar festő
Élete:
Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte. Majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutakat tett, Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy képeit a szentesi múzeumra hagyja, ez így is lett, a múzeum hálából 1949-ben felvette Koszta József nevét, ma is úgy hívják, Koszta József Múzeum.
Főbb művei:
Hazatérő aratók
Három királyok
Muskátlis kislány
Kukoricatörők
Tányértörölgető nő
Csigabiga
Domboldalon
Stílusa:
Koszta József, a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára, leginkább, a drámai, expresszív realista formázás jellemző. A tanyán töltött évek alatt, új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Élete végig nem változtatott stílusán. Témái, alkalmazott motívumai sem változtak, portrék, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét.
Kiállítások:
1897, Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1900, Párizs
1905, 1907 Téli Tárlat Műcsarnok, Budapest
1907, 1910, 1915, Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1917, Ernst Múzeum
1920, Ernst Múzeum
1922, Ernst Múzeum
1925, Magyar egyházművészeti kiállítás,Róma
1929, Stockholm
1934, Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes.)
1935, Nemzeti Kiállítás,Műcsarnok, Budapest
1937, Ernst Múzeum
1939, Nemzeti Kiállítás,Kassa
1940, Velence, Milánó
1942, 1948, Szinyei Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
1944, Mai magyar művészet, Bern, Genf, Locarno, Neuchâtel
1945, Magyar Tájak, Ernst Múzeum, Budapest
1948, Nemzeti Szalon Gyűjteményes
1950, Szentes (emlékkiállítás)
Társasági tagság:
Szinyei Merse Pál Társaság
Emlékezete:
Szentesen a Koszta József Múzeum és egy általános iskola őrzi emlékét és nevét. Tanyájának sajnos már csak a romjai láthatók a város határában.[1]
Díjak:
1897, Műbarátok ösztöndíja
1900, Mention honorable, Párizsi Világkiállítás
1917, Wolfner-díj
1929, Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérem.
1935, Állami festészeti kis aranyérem
1948, Kossuth-díj |
