Munkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Élete és munkássága:
Siralomház (1880-ban Munkácsy lemásolta saját 1869-es képét, e kitett kép az 1880-as másolat)
Cigánytábor (1873.)
Poros út (1874.)
A vak John Milton diktálja leányának az Elveszett paradicsom c. művét 1878.Lieb Mihályként született Kárpátalján, Munkácson 1844. február 20-án, ezt a nevét 1868-ig használta, majd 1880-ig Munkácsiként írta a nevét. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília.
Szülei korán – hétéves korában – elhunytak, így Békéscsabára anyai nagybátyjához Reök Istvánhoz került 1851-ben, aki 1854-ben egy asztaloshoz adta inasnak. 14 éves korában Aradra ment, ahol koplalás és nyomor között tengődött, így visszatért nagybátyjához. Ekkor ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanítgatta, majd magához vette. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát. Pestre ment, onnan 1865-ben Bécsbe, majd 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta.
1870 telén kiállította Siralomház című festményét Düsseldorfban, amely rögtön megtetszett a párizsi Salonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. Ennek hatására 1872-ben áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb műveit. Depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg.
1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban.
1874. augusztus 5-én házasságot kötött az 1873-ban elhunyt De Marches báró özvegyével, Cécile Papier-val. A Kolpachról induló, a többek között Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, ekkor készült a Poros út I. A Salonban kiállította a Zálogházat.
1876-ban bemutatta a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta.
1881-ben Elkészült a Krisztus Pilátus előtt. 1882-ben Budapesten nemességet kapott Ferenc Józseftől. 1884-ben befejezte a Golgotát.
1886-ban megfestette Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart halálát.
1887-ben felkérték a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére. A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére.
1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát.
1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a millenniumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg.
Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg. Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak.
Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.
Debrecen, Munkácsy M.: Ecce Homo (Foto: KT_ARCHÍV_VeML)„ Van egy rendkívül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban: 10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett. Ennek az az oka – amint Malonyay írja[1]–, hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott. Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.
Emlékezete:
Munkácsy Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33/34-sziget. Telcs Ede alkotása.
Emléktábla szülőháza helyén1951-ben Békéscsabán a megyei múzeum Munkácsy Mihály tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeum nevet vette fel. E múzeum kertjében őrzik Borsos Miklós Munkácsy Mihályról1959-ben készített köztéri szobrát.
1994-ben, születésének 150. évfordulója alkalmából Békéscsabán megalapították és működtetik a Munkácsy Mihály Emlékházat.
2009-ben krátert neveztek el róla a Merkúron. (Ismeretes, hogy a Merkúr krátereit a legnagyobb ismert művészekről nevezik el. A Merkúron Jókai Mórról, Liszt Ferencről és bartók Béláról neveztek még el krátert.)
Munkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
