Szobrász, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1950, 1965), kiváló művész (1952). 1912-1914 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke volt. A főiskoláról eltanácsolták, a továbbiakban önképzés útján művelte magát. 1914-ben hosszabb időt töltött Nagybányán a Ferenczy család körében, majd 1915 körül Kassák köréhez kapcsolódott. 1917-ben a Ma kiállítóhelyiségében Bohacsek Ede képeivel együtt nyolc szobrát mutatta be. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, ezért másfél évet börtönben töltött.
1927-ben Miklós Andor, az Est-lapok kiadója anyagi támogatásával párizsi tanulmányutat tett. 1928-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1931-ben Aba Novák Vilmossal közös kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Ebben az évben Dajka című szobráért a főváros Ferenc József jubileumi díját nyerte el. 1935-ben megbízást kapott a Magyar Rádió első elnökének, Szőts Ernő síremlékének elkészítéséhez; 1937-ben a Dunai szél című szobrát a Duna-korzón állították fel; a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Szent István-szobráért nagydíjjal jutalmazták. 1941-ben a székesfehérvári Huszáremlékműért a Kisfaludy Társaság Greguss-érmet adományozott neki. 1942-ben Mihályfy Ernő felkérésére Pátzay készítette el a Petőfi-plakettet, melyet a Márciusi Front által szervezett tüntetésén viseltek.
1945-től a művészeti élet egyik fontos meghatározó személyisége, irányítója lett. 1945-1970 között a Képzőművészeti Főiskola professzora volt. Művészetét - mindig emberi figurát megörökítő köztéri szobrait, kisplasztikáit, érmeit és domborműveit - a korai expresszív útkereső periódus után (Ifjúság, bronz, 1915; Fiúakt, bronz, 1915) egységes, klasszicizáló stílus, plasztikus, mértéktartó formanyelv, sima felületek és bensőséges, közvetlen hang jellemzik.
Ismert művei: Balassi Bálint-szobor (Budapest, Körönd, 1959); Lenin-szobor (Budapest, Dózsa György út, 1970); A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen, 1970-ben e művéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta). Az 1940-es években mintázott Kenyérszegő című szobrát Kapuváron állították fel 1973-ban. Fontosabb kisplasztikái és portréi: Fésülködő leány (bronz, 1919-22, Magyar Nemzeti Galéria); Nővérek (1933); Vízbelépő (bronz, 1955); Bernáth Aurél (bronz, 1958); Derkovits Gyula (bronz, 1966); Kodály Zoltán (bronz, 1967).
Kora művészeti problémáiról számos tanulmányt publikált: Korunk esztétikai zűrzavara (Budapest, 1962); A művészetek történelmi sorskérdéseiről (Budapest, 1966). Összegyűjtött írásai az Alkotás és szemlélet című kötetben jelentek meg 1967-ben. Művei minden jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életműkiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. Ebben az évben negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat.
PÁTZAY Pál(1896, Kapuvár - 1979, Budapest)szobrászművész.
