Rómer Flóris (teljes nevén Rómer Flóris Ferenc, Pozsony, 1815. április 12. – Nagyvárad, 1889. március 18.) régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, az MTA tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok.[1] A magyar régészet atyja.
Életpályája:
Rammer Ferenc cipészmester és Vetser Anna gyermekeként jött világra. A német anyanyelvű családi környezet, hogy biztosítsa számára (és 2 fivérének) széleslátókörű iskoláztatását, Pozsonyon kívül Trencsénben a szlovák és Tatán a magyar nyelv elsajátítása céljából járta iskoláit. Szülei papnak szánták, így 1830-ban Benedek-rendi szerzetes lett. A bakonybéli kolostorban tanulótársa volt Ipolyi Arnold. 1838-ban a tihanyi apátságban a Pisky-kódex megjelentetését készítette elő, majd felszentelték.
Római Ferenc utász főhadnagy 1848/9
Mint bölcsészeti doktor, 1839-től Győrben tanított, majd 1845-től Pozsonyban. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei, melyek révén elismertséget vívott ki magának. Ezek után bízták meg József főherceg nevelésével. A szabadságharc alatt utász közlegényként, majd bátor tetteinek elismerése képpen előrehaladva a ranglétrán honvédtisztként (végül századosként) harcolt. Ott volt a váci ütközetben, valamint Buda visszafoglalásánál is 1849. május 21-én. A szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. Az ellene felhozott fő vádpont nevének magyarosítása és arra, valamint a harcra való buzdítás volt.[2] Bécsben, Olmützben, Brünnben (Spielberg) és Josefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésének szentelte, majd 1854-ben közkegyelemmel szabadult. Újból tanítani kezdett, de csak 1857-ben térhetett vissza a győri bencés gimnáziumba.
Romer Floris fiatalon.jpg
Múzeumápoló tevékenysége már Győrben megmutatkozott, ahol tervszerű fejlesztési programot hirdetett. 1859-ben a gimnázium régiségtárát múzeummá nyilvánította. 1860-ban Simor János győri püspök régészeti tanszéket állított fel, melynek előadójává őt nevezte ki. Itt indította Ráth Károly levéltárossal a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatot.
1860-ban Ipolyi támogatására lett az MTA levelező tagja, majd 1871-ben rendes tagja. 1861-ben kivált a bencések kötelékéből és Pestre költözött. Előbb az MTA kézirattárnoka, majd gimnáziumi igazgató. Ekkoriban hozták létre azokat az intézményeket, folyóiratokat, melyek a magyar régészet tudományos alapjai lettek.
1864 és 1873 között az Archaeologiai Közlemények szerkesztője. 1867-ben részt vett a párizsi ősrégészeti és embertani kongresszuson. 1868-ban az egyetemen az archaeológia tanára lett. 1869-től volt őre a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának. 1872-ben Felsőmagyarországi Múzeum Egylet alapító tagjai közé tartozott. Neki is nagyban köszönhető, hogy 1876-ban Magyarországon rendezték az ősrégészek és antropológusok VIII. világkongresszusát, melynek főtitkára volt.
1874-ben felmentették szerzetesi köteléke alól, ekkor a besztercebányai egyházkerületben lett áldozó pap, majd jánosi apát. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki, ahol újabb múzeumot alapított.
Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Mint elkötelezett kutató, bejárta az országot, valamint Európa nagy részét. Az egyike volt a műemlékvédelem első kezdeményezőinek Magyarországon. Ő alapította a nagyváradi püspöki palota híres 20.000 kötetes könyvtárát. Mai napig a nagyváradi székesegyház altemplomában (kriptájában) van eltemetve, egy szürke siremlék jelzi emlékét.
Testvére József szintén pap lett, másik fivére Károly pedig elesett a szabadságharcban.
Főbb művei:
* Pozsony régészeti műemlékei (Pozsony, 1856);
* A Bakony (Győr, 1860);
* Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra (Pest, 1866);
* Díszlapok a római könyvtárban őrzött négy Corvin-Codexből (Pest, 1871);
* A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei (Bp., 1873);
* A régi Pest (Bp., 1873);
* Régi falképek Magyarországon (Bp., 1874);
* Résultats généreaux du mouvement archéologique en Hongrie (Bp., 1878).
Folyóiratai:
* Győri Történeti és Régészeti Füzetek (1861 – 1868);
* Archaeológiai Értesítő (1868 – 1872)
* Archaeológiai Közlemények (1864 – 1873)
Kitüntetései:
* 1873 Vaskorona rend lovagja (III. fok.)
Emlékezete:
* Sírja a nagyváradi római katolikus székesegyház kriptájában van.
* Emléktáblája az Aquincumi Múzeum falán látható.
* Budapest II. kerületében utcát neveztek el róla.
* Gödöllőn is viseli egy utca a nevét
* Győrben a 708. sz. Rómer Flóris Cserkészcsapat, egy utca, valamint egy múzeumi kiállító hely viseli nevét.
* Győrben 1990. június 2-án avatták fel a Xántus János Múzeum előtti Széchenyi téren Borsos Miklós 1972-ben faragott vörös márvány mellszobrának bronzmásolatát
* Lovas Elemér a győri bencés gyűjteményt róla nevezte el
* Pozsonyban 1907-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 34. közgyűlése alkalmából avatták fel bronz mellszobrát a Ferencrendiek terén, melyet Stróbl Alajos készített és az Óvárosháza (Jakab palota, ma Pozsonyi Városi Múzeum) udvarára helyeztek át
* Tapolcán honismereti szakkör viseli nevét
* Veszprémben egy utca viseli nevét
* Nagyváradon is utca viseli nevét
* Rómer Flóris-emlékérem
Rómer Flóris (teljes nevén Rómer Flóris Ferenc, Pozsony, 1815. április 12. – Nagyvárad, 1889. március 18.) régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, az MTA tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok.[1] A magyar régészet atyja.
