Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. – Mosdós, 2003. augusztus 18.) magyar festő, grafikus, látványtervező grafikus, porcelánfestő.
Életpályája:
Szász Endre: A tudás fája. 62 m²-es porcelán falikép a Miskolci Egyetem aulájában
Édesapja Szász Béla orvos volt, édesanyja Susenka Erzsébet. Édesanyja családjától örökölhette az iparos-kézműves szellemet, tehetséget. Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Tizenöt évesen volt első kiállítása.
Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Szőnyi István osztályában 1949-ben végzett.
Az ötvenes években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött. (1950-ben fegyverrejtegetésért 10 év börtönre ítélték). Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951-és 1960 között 600 könyvet illusztrált.
1964-ben Omar Khajjám Ruáiját című könyv illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. Látványtervezője volt az Egri csillagok című filmnek.
A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. Hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán – mint számára eddig kiaknázatlan terület- némi felfogásbeli változást is hozott a festő számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez.
Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával.
Művészete egyedi, a XX. századi hazai grafikában és festészetben meghatározó, iskolateremtő.
1970-től magyar állampolgárként élt Torontóban majd az USA-ban.
1980-ban, hazatelepülése után, egy a somogyi dombok között megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somsich-Matulay család hajdani kastélyában, amelyet meglehetősen romosan vett meg. Az eredeti állapotában felújított, több száz különleges fával és cserjével körülölelt épület láttán nehéz elképzelni, milyen elaggott állapotban volt még másfél évtizede.
Elismerései:
* 1965-ben Munkácsy-díj,
* 1992-ben a Magyar Köztársaság Érdemérem tiszti keresztje; Lipcsei Aranyérem,
* 2003. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/, amit két nappal korábban bekövetkezett halála miatt már nem tudott átvenni.