Vén Emil (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 17.) Munkácsy-díjas magyar festőművész.
Az anyai ágon olasz származású művész 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay-növendék volt. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makai szellemiek egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával. Vásárhelyen 1931 decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.
1956-os tevékenysége miatt lecsukták, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.
Vén Emil (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 17.) Munkácsy-díjas magyar festőművész.
