Zsignár István (Golop, 1930. június 12. – Miskolc, 2002. július 19.) magyar festőművész. Miskolcon alkotott.
Élete, munkássága:
Zsignár István Golopon, a kis zempléni falucskában töltötte gyermekkorát, pár kilométerre Szerencstől. Apja kovács volt, és a gyermek – segédkezve apjának – elsajátította a tűzi kovácsolás fortélyait. Ez is hozzájárult manuális képességeinek kifejlődéséhez, a rend és a munkafegyelem korai elsajátításához, a kétkezi munka megbecsüléséhez. Kertjük végében folyt a Szerencs patak, ahonnan sokszor figyelte a hegyaljai tájat, innen származott a táj szépségére való rácsodálkozás későbbi képessége. Sokat rajzolgatott, tehetségére a tanárai is felfigyeltek, de csak különböző plakátok és díszletek festését bízták rá, módszeres képzésben ekkor még nem részesült.
1951-ben került Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, itt kapta meg azt a rajz-képzőművészeti képzést, ami művésszé válásához vezetett. Vinkler László, Major Jenő és Kopasz Márta voltak a mesterei. 1954-ben végzett rajz szakon. Már hallgatóként részt vett kiállításokon, és portré pályázaton díjazták is munkáját. 1958-ban már három alkotását állította ki az Ernst Múzeumban.
Először Battonyán tanított, majd 1959-ben költözött Miskolcra, ahol azonnal bekapcsolódott a helyi művészeti életbe. Rajztanárként dolgozott és képzőművészeti szakköröket vezetett, például nyolc évig irányította az igen sikeresen működő Nehézipari Műszaki Egyetem képzőművészeti körét, a vasutas és a mezőkövesdi kört. Tíz évig vezette a Zrínyi Ilona Gimnázium rajz tagozatos osztályát (ahonnan hallgatók sora került művészeti főiskolákra), 1962 és 1969 között a tokaji művésztelep vezető tanára volt. Ő volt az, aki újjászervezte a miskolci rajztanárok Képzőművészeti Stúdióját. A munka mellett – a fentieken kívül húsz évig, 1961 és l981 között rajzszakfelügyelő is volt Borsod megyében és Miskolcon – sokat festett, és műveivel rendszeres résztvevője volt a különböző helyi és országos kiállításoknak, de külföldön is sokat szerepelt (NDK, Lengyelország, Csehszlovákia stb.). Számos tanulmányúton is rést vett: az akkori szocialista országokon kívül Olaszországban, Franciaországban és Görögországban, és nemzetközi művésztelepeken is dolgozott.
Az oktatással 1981-ben hagyott fel, attól kezdve csak a festéssel foglalkozott. „Fő tevékenységem az alkotó munka, amiben kutatom a »rámszabott« technikai kifejezés lehetőségeit, hogy az anyaggal való munkálkodás egyre szélesebb skáláját tudjam uralni. Élményanyagom a táj, amely varázsával hatalmába tart, mert nincs ígéretesebb és boldogítóbb, mint a látott, csodálatos világot újrateremteni, indulataimnak megfelelően. Célom és feladatom, hogy művészetemmel egy tiszta világot adjak, amivel a nézőnek örömöt nyújtok.” – írta saját művészetéről. Máshol: „Nincs ígéretesebb, mint a látott világot újrateremteni az indulataimnak megfelelően. A belülről jövő intuitív festés nehezebb, de rendezettebb, tisztább, mint a közvetlen látvány utáni festés.” Munkásságának java részét az erőteljes hatású tájképek teszik ki, melyeken a borsodi tájat, néha az ipari környezetet mutatja meg, de portrékat és hangulatos csendéleteket is készített.
Tagja volt az Észak-magyarországi Képzőművészeti területi szervezetnek és a Művészeti Alapnak. 1997-ben elnyerte Miskolc város nívódíját. 2002. július 19-én hunyt el Miskolcon. Egyéni kiállításai [szerkesztés] Zsignár István: Vasgyár (olaj, Miskolci Egyetem)
Zsignár István (Golop, 1930. június 12. – Miskolc, 2002. július 19.) magyar festőművész. Miskolcon alkotott.
