Ismeretlen festő: Sziklás táj várral

A ragyogó napsütésben mesevilágnak tetsző táj látványát bontakoztatja ki a kép. Ékes példája a földrajzi sokféleségnek, sokszínűségnek. A sziklapart zöldjeinek lefojtott alkalmazása és vörösbarnáinak (sienna) hangoltsága a lassú folyású víz parti áramlatait is megszínezik. Organikus ősállapotokat láttat a festő. A kép lényegében plein-air hagyományokra épül, és misztikus voltában is az egyedüllét és a társra találás szimbolista megfogalmazása. A hegyláncolat öleléséből emelkedik ki a „magát óriásnak álmodó”, várral ékesített cukorsüvegszerű képződmény. A felhőfátyol rétegén áttörő, balról érkező napsugár, mint az 1880-as évek kezdetétől gyakori világításmód és kompozíciós elem, a várépítmény fölötti felhő képének reflexeiből ragyog ki. A különös hegyi képződmény itt a festmény fényforrása is, mint a nap földi mása. A ködfátyolba vont távoli hegykoszorú a levegő mozgását érzékelteti, de a várhegy keretbe fogásával a természet anyagiságát is kifejezi. A fő motívum, megtartva hegy voltának jellegzetességeit, bemélyedésekkel és domborodásokkal szabdalt felületeit, intimitást, egyszersmind panteisztikus, mindenre kiterjesztett természetimádatot is közvetít. A hegyi fényforrás függőleges kompozíciós tengelyét megszakítja, aszimmetrikussá alakítja a vízbe nyúló vékony kőzátony nyelvszerű megfestése. Ennek fénycsíkja hasonló szerepű, mint az előtér kövekkel szabdalt partszegélye és a megközelítően vízszintes víztükör. A másik rendező alapirány a kép szélén álló fa és a várhegy függőlegese valamint a két alapirány lehetőségét magába foglaló diagonális a többi hegy balról jobbra dőlő, azaz emelkedő párhuzamosaiban és a köves part ellentétes irányában. A kép mindent kitöltő monumentalitásában a vár tömege elenyészni látszik ugyan, de a hegyláncolat magasába emelve már az emberi alkotás nagyszerűségére utal. A festészet-technikailag szépen előadott téma egyes részleteiben szabad asszociációkra is csábít (pl. süveges emberi arc a vízről emelkedő hegyvonulatban).

A kép Galambóc erősségének transzponált változatát juttatja eszünkbe. Galambóc várát egy római erődre a rácok (későbbi szerbek) építették. Többször gazdát cserélt a magyarok, törökök és szerbek között. Festői romjai Újmoldovával átellenben, közvetlenül a Duna jobb partján, a Vaskapu-szorosnál fekszik, a 24 falut is magába foglaló nagyközség, Galambóc mellett.