Lovag Kurélec Othmárné

Virágcsendélet Buddha-szoborral.



A festmény a vallásgyakorlat és művészet egymást erősítő voltát igyekszik kifejezni, a tárgyakat a látvány hűségével festi. A jómódú polgárok házába szánt képen a szépség és az egzotikum tárgyait ábrázolta. Egyszerű elrendezésben jeleníti meg a pompás rózsacsokrot, mint világító színfoltot. Ennek ellentéte a szimmetrikus lótuszülésű Buddha sötétben tartott, kevés színreflexet hordozó alakja. A virágváza előtt porcelán elefánt, hátán utasával, az elefántfejű Ganésára utal. A meditatív kéztartású, egymásnak támasztott hüvelykujjú Buddhához, a „megvilágosodotthoz” kapcsolódik egy illatos füstölő. Ganésát, az elefántfejű, nagy hasú Ganésát a legnépszerűbb hindu istenség szobrát az indiaiak házi istenként őrzik otthonukban. A vállalkozások isteneként a Kezdetek és az Akadályok Urának tartják. A tudományok és művészetek védnöke, az értelem és bölcsesség istene. A festő érdeklődéssel, vizuál-logikailag (anyag, rendeltetés) figyelte és használta fel utazásainak emlékeit, igyekezett pontosan ábrázolni és a „tárgyi jelbeszéd” (csendélet) részévé tenni őket. Színkezelésében lefojtott, nagyrészt a tónusfestés benyomását kelti. Restaurátori tisztításra váró festmény. A beállítás tárgyainak kismérvű térbe mozgatása csupán a felsorolás érzetét kelti, hiányzik a képelemek vizuál-esztétikai (forma, szerkezet) kohéziója. A kép legsikeresebb része a modelleket tartó vízszintes felület és a ráhelyezett terítő megfestése.