Molnár Pál: Gyümölcs és virágcsendélet (1962)

A hazai és az egzotikus természeti környezetben fellelhető élőlények, termések sokféleségét tárja elénk az ősz: almát, sárgadinnyét, szilvát, szőlőt, narancsot és banánt. Rózsacsokor ragyog egy fekete vázában. Botanikai szaklapba kívánkozó módon mutatja be a modelljeit a nagy gonddal dolgozó rajzoló. Pillangó repül a szirmok felé és kapaszkodik a virágon. A kép alsó széle közepén egy vörös languszta mászik ollóit csattogtatva. Szivárványos elrendezésű a gyümölcsök sokasága az asztali traktán. A túlzón felhalmozott modelljei közül némelyiket művészien jeleníti meg (hosszúszilva, banán, sárgadinnye, csemegeszőlő). A természet ilyen lelkesült megfigyelése főként a XVII. századi holland művészet sajátja volt. Egyik oldalon kék függöny veti ráncait a másik oldal sötét foltjának ellentéteként. A két fölső képmező között szépen kezelt fények puha átmenetei szűrődnek a képbe. Érzékletes színreflexekkel mutatja be modelljei jellegzetességeit a rajzoló, csupán a kékek (szőlő, ringló, függöny) alkalmazásában követi a tónusfestők „egyszerűsítő” látásmódját. Ábrázolás-technikailag gyengébbre sikerült a kép. Az edények forgástesti megjelenítése és a rálátásuk mértékének, formaösszetevőiknek rajzi értelmezése bizonytalanságokról árulkodik. Erőtlen a modellek, főként a váza, a talpas gyümölcstartó és a tál térbeli elhelyezése az alapsíkra és a háttérre vonatkoztatva.