Varga Sándor: Erdő patakkal

Pompásan megfestett nyári erdő nyiladékban kanyargó patakkal. Az öblösödő és összeszűkülő kanyarulatait igen jó érzékkel, kitűnő színösszhangzatban ragadta meg a festő. Helyi motívumokat használt a „magyar Barbizon” rokonítható műhelyeinek szellemében. E professzionálisan megfestett képhez nehezen társíthatók az életrajzban emlegetett csepeli képek. A festményt vibráló izgatottsága menti meg attól, hogy fotografikusnak ne hasson. A kép könnyed felvetéssel és lényegre törően tükrözi Varga Sándor mérhetetlen tiszteletét a természet iránt, a fenyves lombozatán megcsillanó fényt, a felhők átderengését, alul világító megjelenését. A kép egyszerre emelkedett és realisztikus, a természet közvetlen látványa élményében fogant. A tájban fellelhető elemeket a mohos sziklákat és patakparti omladékokat, a hegyre kúszó növényzetet természetes és keresetlen tartásban jeleníti meg. Fény játszik rajtuk, a tűleveleken, az erdő földjén, a szétterített „aljzatszőnyegen”. Lényeglátó kép, mentes minden túlzó részletezettségtől.