VÁGÁNSKÖLTÉSZET: a 12-13. századi vándor klerikusok, diákok ( vágánsok ) latin nyelvű, világi témájú költészete.
Vagans = vándorló, latinul. Más elnevezése is ismert: goliárd költészet. A XI –XIII. sz.-ban vándoréletet élő, iskolákhoz majd egyetemekhez kötődő értelmiség latin nyelvű, világi jellegű, gunyoros, szatirikus, időnként egyházellenes, a világi gyönyöröket dicsérő költészete. A legkülönbözőbb tematikájú lírai alkotások nyelvezete mind grammatikailag, mind stilisztikailag különbözik a klasszikus latintól; alkalmanként népnyelvi elemek bukkannak fel benne. A dalokat rendszerint énekelve adták elő, a kórus és a táncdalok refrénesek. A művek többségének szerzője ismeretlen és az eredeti dallamok nagyrészt elvesztek. Az ismert szerzők adatai arra mutatnak, hogy főleg diákok, kiugrott papok, szerzetesek alkották ezeket a műveket. A legtöbb szöveg a Carmina Buranaban marad fenn, amely több mint 200 diákéneket tartalmaz. A goliárdok énekeikben előszeretettel alkalmazzák a vágánssort: ez 13 szótagú, ereszkedő lejtésű, trochaikus verssor, amelyet általában hetes illetve hat-szótagos félsorokra bontva használtak. A rímelés általában egyszerű, főként a páros rímek jellemzik.