Konfár Gyula (Budapest, 1933. május 13. – Budapest, 2008. szeptember 9.) magyar festő.
Élete:
1933-ban Budapest egyik munkáskerületében, Angyalföldön született. Tehetségét először Domanovszky Endre fedezte fel, akivel tanulmányai elvégezte után baráti viszony alakult ki. 1950-1957-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza. 1964-1965 között a londoni Grosvenor Gallery tagja. 1965-1975 között a Művészeti Alap szaklektora. 1966-1969 között a Kilencek művészcsoport tagja. 1968-1989 között a tokiói Gesoko Galéria tagja. 1990-ben a kaohsziungi Wang's Galéria (Tajvan) tagja; 1994-1996 között megjelenik saját kiadású albumkatalógusa 3 füzetben; 1996-ban a Magyar Művészeti Műhely alapító tagja, illetve elnöke. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Főként Budapesten élt és alkotott.
Művészetére jellemző:
Tapasztalatainak és élményeinek képpé formálásával Konfár a világ spirituális megközelítését célozza meg, s ezért olyan összetett képi struktúrákat keres, amelyekben az ábrázolt jelenség egyszerre tükre a valóságnak és a valóságfelettinek. E képi többszólamúságot egyfelől a motívumok gondolati indítékú - a kifejezés érdekében eszközölt - expresszív átírásával éri el, másfelől a színekben rejlő "hanghatások" sajátos kiaknázásával. A stilizáció során a képi elemek új jelentést kapnak, emberi minőségek, erkölcsi és szellemi értékek hordozói lesznek, felszínre hozva ekként az ábrázolt jelenség - táj, csendélet, portré és alakos kompozíció - spirituális aspektusait. A kolorit feladata ebben a konstrukcióban a kifejezés intenzitásának elmélyítése. A művész a színt a motívum anyagi részének tekinti, azaz médiumként értelmezi, s pasztózusan, plasztikai hatásokat keltő energikus ecsetkezeléssel viszi fel a vászonra, tudatosan építve az úgynevezett szimultán kontrasztokra is. Képein az áradó, szétterjedő kolorit színes szubsztrátummá áll össze, amelyben a képi elemek feloldódnak, egymásra és egymásba tolódnak, s virtuális szerkezeteket, formákat és alakzatokat képezve, matériájává lesznek annak is, amit kifejeznek a létezés metafizikai - tér-, idő-, forma- és színdimenziókban megnyilatkozó - formáinak. Átváltozások, illetve Napszakok címmel 1995-ben festett két képciklusa napjaink magyar festészetének maradandó teljesítménye.