A festészeti alapokat édesapja, a bécsi Práter díszletfestője mellett sajátította el, majd 1890-ben ő is díszletfestőként kezdett dolgozni Budapesten. 1898 és 1900 között az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, 1914-ig az impresszionizmus és a plein air hatásáról árulkodó táj- és életképeket, valamint portrékat festett. Az 1910-es években stílusát a német expresszionizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Barátságot kötött Herwarth Waldennel, csatlakozott a Der Sturm köréhez, majd 1921-ben első – Kádár Bélával közös – kiállítását is a berlini galériában rendezte. Az 1920-as években a világ számos helyén szerepelt képeivel: 1924-ben Londonban, 1926-ban New Yorkban és La Pazban, 1930-ban Bécsben rendezett tárlatot. 1933-ban Filippo Tommaso Marinetti meghívására a futuristák római kiállításán is részt vett. Az 1930-as években már az art deco stílusa hatott művészetére, munkáival a modern, nagyvárosi élet esszenciáját ragadta meg.
