|
A Magyar Porcelángyártás TörténeteA magyar porcelán gyártása relatíve későn, csak a XIX. században indult meg. Az elsők között alapított porcelángyárat 1827-ben Bretzenheim Ferdinánd regéci birtokán, Telkibányán. Az első termékek a schlaggenwaldi-elbogeni hatást tükrözték. Negyvenkétféle edényt gyártottak a helybeli kaolinból. A formák között megtalálhatók voltak a magyarságra utaló formák, például a kulacs is. Eleinte a máz színe zöldesfehér, később fehér volt. A festés eleinte hideg úton készült. 1845 körül a művészi kvalitás igen magasnak mondható.
Az egyik legjelentősebb magyar porcelángyár, a Herendi Porcelánmanufaktúra alapítása a nemzeti önállósodás, a magyar polgárosodás időszakára esik; 1826-ban alapította Stingl Vince keramikus. A herendi gyár kedvelt készítményei általában barokk és empire formaadásúak voltak. Az üzem új tulajdonosa 1839-tol Fischer Mór, aki új elképzelésekkel, óriási ambícióval kezdett hozzá a művészi porcelán előállításához. A XIX. században a gyár leggyakrabban előforduló prototípusai közé tartozott az ún. szász virágcsokor, kerti és mezei virágok különféle változataival, természethű színezéssel. Ezt szorította ki később a tulipános csokor. Az Elso Magyar Iparmű Kiállítás, az 1845-ös bécsi kiállítás, az 1851-es Londoni I. Világkiállítás, az 1853-as New York-i, az 1855-ös Párizsi Világkiállítás Herend számára a legmagasabb elismerést jelentették. A gyár kiemelkedő alkotása volt továbbá az 1862-es londoni világkiállításon kitüntetett, nagyméretű "Vitam et Sanguinem"- jelenetes tál.
1874-től a manufaktúra vezetését Fischer Mór átadta fiainak. Ezt követően a művészeti szempontok háttérbe szorításával a gyártás színvonala, elismertsége erősen visszaesett. A későbbiekben a gyár többször gazdát cserélt. A művészeti irányzattól való eltávolodás a csőd szélére sodorta a gyárat. Fellendülés csak a század végén következett be, amikor az alapító unokája, Farkasházy Jenő lett a gyár új tulajdonosa (1896). Farkasházy Jenő képzett keramikus, aki külföldi gyárakban szerzett tapasztalatai alapján az alapító nyomdokain kívánt járni. Kiváló ízlésével ismét felélesztette a régi tradíciókat és emellett újdonságokkal is gazdagította a termékskálát. Az 1900-as párizsi és 1901-es szentpétervári kiállítások nagydíja igazolta törekvéseit. A két világháború között ismét a hagyományos Fischer Mór korabeli termékek reprodukálását folytatták és emellett figurális téren a kor szobrászainak legjobb alkotásaiból magyaros figurák gyártását kezdték meg.
1948-ban a Herendi Manufaktúra állami tulajdonba került, majd 1993-ban privatizálták, azóta 75%-ban a dolgozók tulajdonában van. A manufaktúra küldetése: "a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. kiváló minőségű, kézműves úton előállított luxusporcelánt gyártó, iparművészeti és ipartörténeti hagyományokat ápoló, nyereséges vállalkozásként működő, élvonalbeli manufaktúra kell, hogy maradjon, amely szakképzett munkavállalóinak hosszútávú munkalehetőséget biztosít".
A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. története 1853-ra nyúlik vissza. Zsolnay Miklós a lukafai keménycserép manufaktúrából megalapította a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben a cégbejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetleges felszereltségű, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekasokat (8-10 főt) foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely azonban nem tudott megküzdeni a piaci verseny nehézségeivel. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben - egy évi csendestársi viszony után - átvette Ignác bátyjától a vezetést. Ezután kezdődött az üzem világhírű gyárrá való fejlődése.
Zsolnay Vilmos számára a kínai porcelán anyagának finomsága, mázainak gazdag színvilága meghatározó példa volt. A massza finomítására törekedett, éveken át kutatott új anyagok után, és kísérletezett a mázak számtalan fajtájával. A kínai porcelán 1400°C-on ég tömörré, ezen a hőmérsékleten azonban a színező festékek nagy része elég. Ezért Zsolnay Vilmos lágyabb mázat, és alacsonyabb hőfokon égő, máz feletti díszítést alkalmazott. A Zsolnay-porcelán 1250-1280°C-on ég. 1877 végére kidolgozta az újfajta, magas tűzön égetett zománc előállításának módját, és megszületett az áttetsző, elefántcsontszínű mázzal bevont, gazdag színezéssel dekorált Zsolnay-porcelán. Ez a mázfestés minden más technikától eltér, még a festék felvitelének módjában is, mivel nem ecsettel, hanem tollal történik. A Zsolnay Vilmos által kidolgozott technika azóta is egyedülálló a világon.
1870-es évek közepén tehát a Zsolnay család tagjainak, mind Vilmosnak, mind pedig gyerekeinek: Teréznek, Júliának és Miklósnak is kiemelkedő szerepe volt a gyár fejlődésében. Az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Szívós kitartásuknak köszönhetően az elefántcsontszínű máz és a magastűzű díszítés tökéletes technikájával és szépségével felzárkóztak a kor élvonalbeli kerámiaiparához. 1874-től a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények, melyek az 1880-as évek végéig a Zsolnay legjellegzetesebb mintái voltak, igen nagy hírt szereztek a magyar kerámiának kül- és belföldön egyaránt. 1900. márciusában apja halálakor Zsolnay Miklós vette át a gyár vezetését.
Annak ellenére, hogy 1900-1902 között 1400 új forma született és néhány új mázat is ebben az időszakban kísérleteztek ki, Miklós irányítása alatt az ipari termelés került túlsúlyba. 1910 körül a művészi díszmű-gyártás egyre inkább háttérbe szorult. A termelésben a korabeli infrastruktúra fejlesztési igényeinek megfelelően az építészeti kerámia, a kályha-, a cső- és szigetelőgyártás játszotta a főszerepet. Az első világháború évei alatt a díszmű- és az építészeti kerámiagyártás szinte teljesen megszűnt; helyette a hadi célokat szolgáló ipari porcelán dominált, főként az elektromos szigetelők gyártása folytatódott. A két világháború között a termelés visszaesett, majd mivel a fennmaradást a porcelánra való átállás jelentette, a porcelánszigetelők mellett 1926-tól megkezdték az étkezési porcelánedények gyártását. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, a pesti gyárat ugyanis bombatalálat érte.
A romok eltakarítását követően a gyár 1948-ban állami tulajdonba került. Az 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett. Az új tulajdonos célul tűzte ki a történelmileg is jelentős, nagy hagyományokkal rendelkező gyár nyereségessé tételét a termékszerkezet megváltoztatása nélkül. A gyáron belül három profitcentrumot alakítottak ki: az Edény-Dísztárgy Divízióban a Zsolnay-porcelán étkészleteket, kiegészítőket, dísztárgyakat és eosin kerámiákat; a Pyrogránit Divízióban épületdíszítő és beltéri kerámiákat, kályhákat, kandallókat; az Ipari porcelán Divízióban pedig műszaki porcelánokat, pl. szigetelőket állítanak elő.
A Hollóházi Porcelángyár is Magyarország nagy múlttal rendelkező manufaktúrái közé tartozik. Magyarország keleti csücskében, az erdők között megbúvó kis manufaktúra pályafutása 1777-ben üveghutaként indult. A XIX. század elején, 1831-ben állt át a kőedénygyártásra, mellyel egy évszázadon keresztül sok száz kilométeres körzetben látta el a háztartásokat ízléses edényekkel. Az akkori termékeket a funkcionalitás és az egyszerűség jellemezte, díszítésük kezdettől fogva igényes kézi festés volt.
A hosszú kerámiamúlt után századunk közepén, 1949-ben tért át a gyár porcelángyártásra, kezdetben kisfeszültségű villamos szigetelőket készítettek, majd 1957-től bővítették a kínálatot az edény- és díszmű-porcelángyártással is. A gyár 1992-óta részvénytársaságként működik. A ma gyártott termékek legjellemzőbb csoportja a gondos kézi munkával előkészített, barokk hatású Pannónia termékcsalád. A gyár mindennapi használatra szánt, finoman megformált, ízlésesen dekorált termékei a hétköznapi környezetbe is eleganciát és igényességet visznek. Magyar fajanszjelek, monogrammok gyűjteménye
Herendi porcelánjelek, monogrammok gyűjteménye
Zsolnay porcelánjelek, monogrammok gyűjteménye
Európai porcelánjelek, monogrammok gyűjteménye |
